„Vajon te mit teszel azért, hogy megakadályozd e rossz emlékű barna hajnal születését?” – interjú Csányi Dórával, a Csimota Könyvkiadó tulajdonosával és főszerkesztőjével
A Csimota Kiadó mindig is fontosnak tartotta az olyan kényesebb témákkal foglalkozó kötetek kiadását, amelyeket a hazai gyerekirodalomban tabuként kezelnek. Idén Franck Pavloff Barna hajnal című novellájának Papírszínház-meseként történő kiadását tűzte ki célul. A Barna hajnal története a közöny és a „kis kompromisszumok” veszélyére hívja fel mindannyiunk figyelmét, melynek következtében magunk is a rendszer kollaboránsaivá válunk. A mű megjelenésére most Könyvmecénás oldalán várják a támogatásokat. A Könyvmecénás immáron több éve értékteremtő műveket ad ki mecénások segítségével, akiknek a gesztus lenyomataként nevük bekerül a megjelenésre váró műbe, valamint előre, még a nyomdába adás előtt megvásárolják a kiadványt legalább egy példányban. A hetedik mecénálásra váró mű a Barna hajnal, melynek megjelenését a www.konyvmecenas.hu oldalon lehet támogatni. Csányi Dórától, a Csimota Kiadó tulajdonosától és főszerkesztőjétől megtudhattuk, miért tartja fontosnak a mű hazai kiadását, miért éppen a Papírszínházas formát találja legalkalmasabbnak a mű megjelentetéséhez, és azt is, miért érdemes a gyerekekkel erről a témáról beszélgetni.
Csányi Dóra a Csimota Kiadó főszerkesztője
Hol és mikor hallottál először a Barna hajnal című novelláról?2007-ben. A nagyobbik fiam akkor volt 10 éves és az iskolában kötelező olvasmányként dolgozták fel a novellát. Korábban nem ismertem a szöveget, amire persze nem vagyok büszke, de ez kiválóan példázza, hogy még egy szülő is tanulhat a gyerekétől (még egy olyan szülő is, aki egyébként gyerekkönyvekkel foglalkozik). Ezután másodszorra a kisebbik fiam kapcsán vettük elő, hiszen Franciaországban, ahol ők tanulnak, nincs olyan gyerek, aki ne találkozna vele. Érdekesség, de talán fontos megjegyeznem, hogy itt a kötelező olvasmány fogalma gyakorlatilag nem létezik, alig tudnék pár olyan művet említeni, amit mindkét gyerekem tanult az iskolában. A pedagógusok maguk választják meg, hogy milyen irodalmi műveken keresztül dolgoznak fel adott témákat, időszakokat, stílusokat. De a Barna hajnal egyike a kevés kivételnek, megkerülhetetlen. Megrázó olvasmány volt nekem is, itthon is beszélgettünk róla, de a magyar megjelenés kérdése csak akkor merült fel, amikor tavaly Piroth Attila, a fordító megkereste a kiadónkat. Hálás vagyok érte, mert azt hiszem, nélküle most nem beszélgethetnénk erről a könyvről.
Szerinted miért fontos, hogy ez a novella eljusson a magyar gyerekekhez?
A könyv Franciaországban 2 millió példányban fogyott el. 25 nyelvre fordították le. Mindezek persze önmagukban nem jelentik azt, hogy csak ezért kellene megjelentetni egy szöveget. De a novella ereje, üzenete számomra egyértelművé tette, hogy a Csimota könyvei közt a helye.
Mennyire aktuális most ezzel a témakörrel foglalkozni?
Véleményem szerint egy gyerekkönyvkiadónak egyáltalán nem feladata „aktuális” témákkal foglalkoznia, ez nem a mi dolgunk. Ezért én sem szeretnék semmilyen aktualitást társítani mellé, ennél sokkal fontosabb műnek gondolom, ugyanis ezzel a témával mindig fontos foglalkozni, most is, a múltban is és a jövőben is. Nincs aktualitása és mégis mindig aktuális, ahogyan a legfontosabb irodalmi művek. A szöveg egy diktatúra kiépüléséről szól, és arról, hogy ehhez hogyan járulunk hozzá mindannyian: gondolattal, szóval, cselekedettel és főleg mulasztással. A történet azonban bármikor és bárhol játszódhat, egyetemes üzenete van, amivel minden olvasónak, függetlenül attól, hogy hol és mikor, milyen társadalomban él, találkoznia kell, hogy megértse, mindannyian felelősek vagyunk. Egyébként maga a szöveg sem helyezi el saját magát, az elbeszélő sem helyszínre sem korra nem tesz utalást, de még csak nem is minősíti az eseményeket, nem von le tanulságot, egyszerűen csak rögzíti a történések egymásutániságát. És pont ebben rejlik az ereje.
Miért a Papírszínház formát találtad a legalkalmasabbnak a Barna hajnal hazai kiadásához?
Ezt már sokan kérdezték tőlem, hiszen a Papírszínház hagyományosan a kisebbeknek szól. Amikor úgy döntöttünk, hogy belevágunk, akkor nagyon sokáig gondolkodtam, hogy vajon milyen formában kellene megjelentetni a szöveget. Hogyan tudnánk képileg úgy megfogni, hogy az a nagyobb korosztály számára is érdekes legyen, hiszen a tizenévesek már nem igénylik annyira az illusztrációkat. A másik dilemma az volt, hogy vajon egy vékonyka füzet mennyire képes eljutni a célközönséghez, mennyire lesz alkalmas csoportos feldolgozásra. Miután a Papírszínházat évek óta használják pedagógusok és sokszor halljuk tőlük, hogy a nagyobbaknak szóló történeteket is keresik, arra gondoltam, hogy ez a forma tökéletesen egyesítené mindazokat az elvárásokat, amik lehetővé tennék számunkra, hogy a legoptimálisabb formában szólítsuk meg gyerekeket. Azóta már kész óravázlatok is születtek, amit szívesen adunk át pedagógusoknak iskolai felhasználásra.
Mit gondolsz, mennyire való ez a történet gyerekeknek?
Nos, ez a második leggyakrabban megfogalmazott kérdés. Igaz, ez általános értelemben is gyakran felmerül: mi való a gyereknek? Azt gondolom, hogy egy 8 éves gyerek, sőt akár már fiatalabb is, pontosan érti és érzi, amikor igazságtalansággal találkozik. Ösztönösen reagálnak rá, elutasítják, de a felelősségvállalást, legyen az egyéni vagy csoportos, meg kell tanulniuk, ahogyan a kritikai gondolkodást is. Tanítjuk nekik már óvodás koruktól, hogy miként működjenek, ne bántsák egymást, osszák meg játékaikat, ne csúfolják a náluk gyengébbeket, tartsák tiszteletben a szabályokat és ezzel egyidőben arra is, hogy tetteik következményekkel járnak, felelősséggel tartoznak. Innen már csak egy lépés megértetni azt, hogy a nem cselekvés, akár egy rossz döntés, is ugyanolyan súlyos következményeket vonhat maga után, bármi legyen is a mögötte meghúzódó ok. A Barna hajnal elsősorban és mindenek előtt egy szépirodalmi mű, ami nem gyerekeknek íródott, mégis olyan egyszerű eszközökkel mutatja be ezeket a komplex lelki folyamatokat és következményeit, hogy üzenetét mindenki könnyen megértheti. De megközelíthetjük a kérdést más oldalról is, gondoljunk csak bele, hány olyan irodalmi olvasmánnyal találkoznak tanulmányaik során, melyek nem gyerekeknek íródtak, mégsem merül fel bennünk, hogy ez vajon való-e nekik. Minden azon múlik, hogy milyen formában találkoznak egy problematikával, egy szöveggel.
Hány éves kortól ajánlanád a Barna hajnal című novellát feldolgozásra, olvasásra?
Nem szeretnék nagyon pontos korosztályt megjelölni, 10-12 éves kortól a felnőttekig, mindenkinek ajánlanám. Bízzuk ezt a pedagógusokra, hogy mikor és milyen formában nyúlnak az anyaghoz.
Miért éppen az Amnesty International Magyarországgal működik együtt a kiadó a Barna hajnal terjesztésében?
Egy kiadó akkor éri el a célját, ha a könyvei eljutnak az olvasóihoz. Pontosan tudom, hogy a Barna hajnal nem az a típusú könyv, amit majd a szülők, nagyszülők esti olvasmánynak ajánlanak a gyerekeiknek. Ezt a szöveget fel kell dolgozni, beszélni kell róla, és ezt a legjobban a pedagógusok, könyvtárosok és gyerekekkel foglalkozó szakemberek végzik. Mikor 2014 nyarán megjelentettük Az ellenség című könyvünket, akkor az Amnesty International Magyarország oktatási programján keresztül, az Ellenség-óra keretében nagyon sok iskolába eljutott az üzenete. Egészen pontosan 24 általános iskolába, 9 tanodába, 3 könyvtárba és összesen 1500 diákhoz. Szerettük volna, ha a Barna hajnal is hasonló figyelmet kap, ezért ismét felvettük az Amnesty Magyarországgal a kapcsolatot, hogy mit szólnának egy újabb együttműködéshez. Igent mondtak és akkor arra gondoltunk, hogy olyan jó lenne, ha ezek a bemutató példányok az iskolákban is maradhatnának. Így jött az ötlet, hogy keressünk a könyvmecénás programon keresztül támogatókat hozzá. És a történet itt ér körbe, hiszen a szöveg legfontosabb üzenete valósulhat meg sokunk által: „A saját mindennapi életedben, korodtól függetlenül, vajon te mit teszel azért, hogy megakadályozd e rossz emlékű barna hajnal születését?”.
Gyovai Katalin
