Ungvári Tamás: Az életem enciklopédiája
Ungvári legszemélyesebb, legintimebb történeteit tárja elénk enciklopédiasorozatának negyedik kötetében. Az életem enciklopédiája miniatűrjei a szerző magánéletének szegleteit járják be, melyekben elfeledett és névtelen hősök éppúgy felvillannak, mint Nobel-díjas tudósok és Oscar-díjas művészek.
Ungvári Tamás műfajteremtő enciklopédiáinak negyedik kötetében, Az életem enciklopédiájában legszemélyesebb, legintimebb történeteit tárja elénk, magánéletének olyan szeleteit, melyekben az elfeledett és névtelen hősök éppen úgy jelen vannak, mint világsztárok, Oscar-díjas filmművészek vagy Nobel-díjas írók, tudósok. A fél világot bejárt irodalomtudós-tanár ismerősei és barátai között olyan nagy nevek szerepelnek, amelyekről ma már kötetek szólnak: Graham Greene, William Styron, John Steinbeck, Déry Tibor, Somlyó György, Tamási Áron… E nagy találkozások, lírai emlékek vagy huncutul összekacsintó kalandok fonódnak egymásba ebben a szokatlan életrajzban. Ungvári Tamás nagy ívű és bohém életének „beugró” vagy épp állandó szereplői forognak a színpadon, felidézve a szerző személyes történelmét a gyermekkortól a XXI. század első évtizedéig. S e színes és személyes múltidézés rengeteg tanulsággal szolgál mindnyájunknak: „…én egy boldogtalan korban a boldogságot űztem szakadatlan. S ezt megadta a munka öröme, a beteljesületlen és beteljesült szerelmek sora, a forró szeretkezések emléke, az engesztelés napjának csendje, a szüleim mosolya. A múlt azáltal is teljesebb a jövőnél, mert megváltoztathatatlan” – figyelmeztet bennünket az idén 85 éves Ungvári.
„Ungvári-reneszánsz van… Az irodalom doyenje lett. Az élvezettel hallgatott nagy öreg, aki szemtanúként mesél irodalomról, régvolt emberekről, a világ összefüggéseiről. Előtte talán Hegedűs Géza volt ilyen, majd Faludy György, s most mintha Ungvári” – írta róla Csordás Lajos a Népszabadságban.
Hankiss Elemér pedig levélben köszöntötte:
„Ámulva-bámulva olvasom »ellenenciklopédiáidat«. Most épp a halhatatlanságot tanulom tőled. Ha sokaknak volna olyan memóriája-élete, mint neked, ha sokaknak forogna-perdülne
a tolla olyan szellemesen, mint a tied, ha az irónia, a rezignáció, a humor, a gondolat, a megbocsátás, a derű annyira része volna az életnek, mint ahogy része a te könyvedben,
akkor minden bizonnyal érdemes volna élni.”
