Christian Jakob: A határvédelem egyre nagyobb üzlet
A cikk Piróth Attila fordításában eredetileg a Mérce oldalán jelent meg 2021. február 3-án.
Csillagászati összegekről van szó. Az Európai Bizottság által közzétett javaslatban a 2027-ig terjedő időszak uniós költségvetésének egyik meghatározó eleme a határbiztonság és a migráció költségvetése.
A Bizottság ezt a korábbi ciklus összegének háromszorosára, 34,9 milliárd euróra kívánja növelni. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) költségvetése ugyanerre az időszakra 12 milliárd euróra, az Európai Menekültügyi Támogatás Hivatalé (EASO) pedig 900 millió euróra nő. A Bizottság a következőképpen indokolja a növekedést: „annak tudatában, hogy a migráció és a határigazgatás a jövőben továbbra is kihívást jelent majd, a Bizottság a [finanszírozás] jelentős növelését javasolja”. Ezt a bejelentést alighanem az európai fegyveripar üdvözölte leginkább. Számukra a határbiztonság régóta az egyik legfontosabb növekedési piac.
A cikk eredetileg 2019 júniusában jelent meg a luxemburgi Brennpunkt Drëtt Welt oldalán, amelyet az Action Solidarité Tiers Monde civil szervezet üzemeltet.
A fejlesztési támogatások és a fegyveripar közti szoros kapcsolat nem a véletlen műve. Dirk Niebel volt német fejlesztési miniszter, aki fontos szerepet játszott a Német Nemzetközi Együttműködési Ügynökség (GIZ) létrehozásában, a kormányból történt 2013-as távozása után a düsseldorfi székhelyű Rheinmetall fegyvergyártó vállalat főlobbistája lett. A Rheinmetall egyre több olyan technológiát fejleszt, amely a határvédelemben, az érzékelőrendszerekben és a felügyeleti drónokban használható.
„Gyalogos járőrökkel képtelenség hosszú kilométereken át biztosítani a líbiai és egyiptomi határokat. Technológiai védelemre is szükség van” – fogalmazott Niebel egy interjúban 2018 februárjában. A fegyverlobbista azt is kifejtette, hogy a technológiai védelem nem mindig falak építését, kerítések emelését jelenti: a technológiai védelem jelenthet szenzoros felügyeletet, földi radart vagy repülő eszközöket is.
Sokféle lehetőség van, a topográfiától és az általános körülményektől függően: „Ezek a technológiák rendelkezésre állnak. Csak meg kell fizetni őket. És általában itt akad el a dolog. Mert azok az országok, amelyeknek ezekre a technológiákra szükségük van, gyakran nem rendelkeznek olyan erőforrásokkal, amelyekből finanszírozni lehetne e feladatok hatékony ellátását. Márpedig ha Európának és Németországnak érdeke e védelmi intézkedések megvalósítása, akkor Európának és Németországnak érdeke kell, hogy legyen egyrészt ezen intézkedések finanszírozása, ha szükséges, másrészt a technológiákkal dolgozók felkészítése, hogy megfelelően tudják kezelni őket” – nyomatékosította Niebel.
A marokkói spanyol exklávék – Ceuta és Melilla – köré emelt kerítésekkel az EU már megvetette a lábát az afrikai kontinensen. A migránsok évek óta rohamozzák a kerítéseket, általában súlyos sebesüléseket szerezve. A spanyol ESF vállalat számít a NATO-szögesdrót vezető gyártójának világszerte. A drót kiálló részei borotvapenge-élességűek, és könnyedén átvágják az emberi ínakat. Az ESF a ceutai és melillai kerítéseken tesztelte halálos drótját. Később Görögországnak, Magyarországnak és Törökországnak is értékesítette.
Az EU–Törökország-megállapodással az uniós migrációs védelmi rendszer a következő fázisba lépett, technikai szempontból is. A Törökország és Szíria közti határfalat drónok figyelik a levegőből, és a fal automata lőtornyokkal bővülhet, amelyek a falat 300 méterre megközelítőket először három nyelven figyelmeztetik, majd automatikusan tüzet nyitnak rájuk. Ezeket a dinamikusan fejlődő török Aselsan fegyvergyártó vállalat gyártja, amelynek határ menti létesítményekre fordított kutatási büdzséjét az EU „Horizon 2020” nevű kutatási keretprogramja biztosítja.
A jövő közös kulcstechnológiája az EU által kifejlesztett, úgynevezett integrált határigazgatás (Integrated Border Management, IBM), amelyet először a Balkánon, majd Afganisztánban helyeztek üzembe. Az IBM megnevezés úgynevezett intelligens határállomásokat takar, amelyeken könnyen és gyorsan áthaladhatnak az elektronikus azonosító dokumentumokkal rendelkező személyek, minthogy a rendszer számítógépes adatbázisai össze vannak kapcsolva az összes illetékes hatósággal – a bevándorlási, biztonsági és vámhatóságokkal.
A beléptetőkapuknál leolvasott biometrikus útlevelek csipjein tárolt adatokat valós időben összevetik a globális adatbázisokkal, például az Interpoléval, így kiszűrhetők a potenciális terroristák és a hamisított személyazonossági okmányok. A várakozások szerint az IBM a vámkezelést is egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi. A határőrök szívverésmonitorokkal, légzésszkennerekkel és röntgenberendezésekkel tudják észlelni a kamionokban rejtőzködőket. Ezek a kisméretű, de rendkívül érzékeny eszközök igen drágák: egyetlen kamionszkenner jó 1,5 millió euróba is kerülhet.
Európa vezető védelmi és biztonságtechnológiai vállalatai új, lényegében polgári üzleti területként tekintenek az IBM határlétesítményekre. A nagyléptékű katonai projektekkel ellentétben az európai beszállítók itt szorosan együttműködnek. Több mint 40 vállalat vett részt a franciaországi Calais határzárjának kiépítésében – amely mindössze öt kilométer hosszúságú. A határátlépés minden egyéb módját egyrészt a több kilométer hosszú kerítés, másrészt a levegőből történő folyamatos monitorozás akadályozza.
Az EU határőrizetének legfőbb rendszere az EUROSUR (Európai Határőrizeti Rendszer). A Földközi-tenger fölötti geostacionárius műholdak rendszerére támaszkodva 2013 decembere óta drónok figyelik az EU déli határait. A partok mentén haladó hajókat, a sivatagokat átszelő teherautókat, a vonuló migránsokat egyaránt valós időben nyomon lehet követni a Frontex varsói központjának monitorain.
A „Tengeri csikó” nevű kisebb műholdas monitorrendszert Spanyolország üzemelteti Mauritániával, Marokkóval, Szenegállal, Gambiával, Bissau-Guineával és a Zöld-foki szigetekkel együttműködve. A Tunéziával, Algériával és Egyiptommal közös rendszer kiépítése folyamatban van. Az Európai Bizottság szerint az EUROSUR eddig 338 millió euróba került az EU-nak. A Heinrich Böll Alapítvány tanulmánya a teljes költséget – a fejlesztési költségekre is kiterjedően – legalább 874 millió euróra becsüli.
2002 óta az EU 56 határtechnológiai kutatási projektet finanszírozott 316 millió euró értékben. A védelmi ipar számos vezető vállalata – az Airbus Defence and Space, a francia Thales, a nagy-britanniai BAE Systems, az olasz Leonardo-Finmeccanica, a spanyol Indra, a német Fraunhofer Institute, sőt még néhány izraeli és török vállalat is – részesült az EU támogatásából. Ennek révén szerelték fel a legújabb technológiával az EU határait Bulgáriában és Magyarországon: az Airbus szuperpontos radarrendszerével, amely akár 220 kilométeres távolságból is képes érzékelni a legkisebb tárgyakat is.
Befolyásos brüsszeli lobbicsoportok sürgetik az EU befektetéseit az új technológiákba, például a határbiztonságba. A legerősebb nyomásgyakorló csoport az Európai Biztonsági Szervezet (European Organisation for Security, EOS), amelynek vezetője, Luigi Rebuffi, a Thales volt vezérigazgatója. De komoly befolyással bír az Európai Repülő-, Űrhajózási és Védelmi Ipari Szövetség (Aerospace and Defence Industries Association of Europe, ASD) – amelynek elnöke, Mauro Moretti egyben a Finmeccanica vezérigazgatója is –, továbbá az „Európa Barátai” (Friends of Europe) agytröszt.
A közelmúltban ezek a befolyásos lobbisták úgynevezett munkacsoportokat hoztak létre: az EOS „Intelligens Határok munkacsoportját”, élén a francia Safran és Thales vállalatokkal, illetve „Határőrizet munkacsoportját”, élén az olasz Selex elektronikai vállalattal.
Ezek a munkacsoportok technológiai partneri kapcsolatok révén közvetetten Európa vezető vállalataihoz kötődnek. Például a Mercedes-Benz és a Volkswagen a határvédelmi járőrözés céljaira átalakítható terepjáró járműveket fejlesztett ki. Az elmúlt öt év folyamán az Airbus legalább 7,5 millió eurót költött lobbizásra, míg a Finmeccanica és a Thales kb. 1-1 milliót. Ezek a befektetések bizonyosan kifizetődőek. Az új technológiához jelenleg piacra van szükség, lehetőség szerint Európa határain túl.
Az Airbus által szponzorált, 2016 márciusában megrendezett ankarai Határigazgatási és Technológiai Csúcstalálkozón (Border Management and Technology Summit), a római Határvédelmi Kiállításon (Border Security Expo) és a 2017 márciusában Marokkóban megrendezett Határbiztonsági Világkongresszuson (World Border Security Congress) egyre több afrikai résztvevőt látni. A regisztráltak között szerepeltek például a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) Migrációs Osztályának vezetője, a nigériai Migrációs Hivatal képviselői, illetve a ghánai Nemzeti Személyazonosítási Hivatal képviselői.
MTI/Rosta Tibor
Ugyanakkor az EU ügyel arra, hogy az afrikai kormányok elfogadják az intelligens határellenőrzés logikáját – ezt lényegében rákényszeríti afrikai partnereire. „Az integrált igazgatás elősegíti az illegális migráció megelőzését és a csempészet minden formája elleni harcot” – áll az Európai Bizottság Nigériával folytatott tárgyalásainak stratégiájával foglalkozó belső dokumentumban. E célra felhasználható a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kerete is, olvashatjuk ugyanitt. Vagyis az EU fejlesztési keretei az afrikai államok fegyverkezésére költhetők.
Az EU már korábban is támogatta a nigériai migrációs rendőrség felállítását. Az Európai Bizottság másik belső dokumentuma szerint a „biztonság és határellenőrzés” az EU alapvető érdeke Elefántcsontparton. Az EU integrált határigazgatást javasol a tranzitországnak számító Maliban. Fontos „támogatást nyújtani a határigazgatáshoz és -ellenőrzéshez”, és a mali fél rendszeresen igényel felszerelést ehhez, írja az Európai Bizottság az Állandó Képviselők Bizottságának, amely az Európai Tanács értekezleteit készíti elő.
A határok hi-tech berendezésekkel történő felszerelése költséges, és alig van olyan afrikai állam, amely ezt megengedhetné magának. Ilyenkor az EU tagállamai saját zsebükbe nyúlnak, ha ezzel jövedelmező megrendeléseket tudnak biztosítani saját védelmi ipari vállalataik számára.
2016-ban például a Német Szövetségi Védelmi Minisztérium és a Német Szövetségi Külügyminisztérium tizenkét millió eurót bocsátott a „Partnerállamok felkészítése a biztonság, védelem és stabilizáció területén” elnevezésű keret rendelkezésre, amely Irakban, Jordániában, Maliban és Nigériában is finanszíroz biztonsági projekteket. További 40 millió eurót különítettek el Tunézia részére 2017-ben a Védelmi Minisztérium szóvivője szerint. 14 millió euróval az EU is támogatja a tunéziai határ jobb felszerelését.
A tunéziai határőröket német szövetségi rendőrök képezik ki, a Bundeswehr, a Szövetségi Védelmi Erő pedig motorcsónakokat és páncélozott teherautókat küld. 2017-ben a német kormány földi felismerő rendszerekkel ellátott mobil felügyeleti rendszereket ígért a tunéziai-líbiai határra. Az Airbus öt éjszaka is működő felügyeleti rendszert, 25 hőkamerát, 25 optikai érzékelőrendszert és öt radarrendszert szállított le Tunéziának képzési célokra. A berendezéseket a német kormány fizette, az adófizetők pénzéből. Tunézia tehát úgymond ingyen kapott hi-tech határt.
2020-ig az EU több mint hatmilliárd eurót különített el az EU külső határainak védelmére. Ebből 2,8 milliárd euró a Belső Biztonsági Alapból, 1,7 milliárd euró pedig az EU határtechnológiai kutatási programjából származik. A Frontex és az EUROSUR részesedése kb. 1,5 milliárd euró. Ezenkívül külső országok is kapnak pénzügyi támogatást: a Stop Arms Trade nevű holland civilszervezet tanulmánya szerint Líbia kb. 66,5 millió, Mauritánia 16 millió, Libanon 14 millió, Tunézia pedig 23 millió eurót.
A határvédelmi intézkedéseket Maliban és Nigerben is finanszírozták. 2016-ban a német kabinet húsz tisztviselőt küldött Nigerbe, a Szahara központi tranzitországába, a Szövetségi Külügyminisztérium „Afrikai rendőrségi programja” keretében, amelyet a GIZ valósított meg. Niger kilenc rendőrőrsöt kapott a nigériai határon, mintegy 1,4 millió euró értékben. Három rendőrőrsöt a Német Szövetségi Külügyminisztérium fizetett, a maradék hatot pedig az EU. Németország kilenc pick-up teherautót adott a nigeri határőrségnek összesen 270 ezer euró értékben, tizenkét motorkerékpárt, egyenként 10 ezer euró értékben, továbbá kiképzőegységeket biztosított a határrendészetnek.
Csádban határállomás épült a kameruni határon. A rendőrségi program harmadik fázisa, amely a tervek szerint 2018-ig zajlik, Mauritániában, Elefántcsontparton, Nigerben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kamerunban, Nigériában és Dél-Szudánban nyújt támogatást a rendőri erőknek. Az „Adwenpa II” nevű Interpol-projektet is a német kormány finanszírozza. 2016-tól 2018-ig tizennégy nyugat-afrikai országban képeznek ki határőröket e projekt keretében.
„Az afrikai piac bizonyosan érdekes, mert van igény” – válaszolta egy kérdésre az Airbus szóvivője. De a piacra nehéz bejutni, tette hozzá, mert kevés az olyan „felelősségteljes helyi üzletember, aki megfelel a mi magas szintű követelményeinknek”. Sokkal könnyebb külön termékeket szállítani, például radartechnológiát vagy kamerákat. Így az afrikai piacra a Német Külügyminisztérium vagy az EU határbiztonsági programjain keresztül lehet bejutni.
„A mi nézőpontunkból az összes olyan ország, amelynek az illegális határátlépés problémájával kell szembenéznie, a határbiztonsági rendszerek használójának tekinthető. Ennek megfelelően tárgyalunk az egyes afrikai államokkal” – hangsúlyozza a Rheinmetall szóvivője. Azonban „korai még konkrét projektekről beszélni”. Az európai biztonsági és védelmi ipari vállalatok szokás szerint nem sokat árulnak el jövedelmező szerződéseikről. A németországi ulmi székhelyű Airbus DS Electronics and Border Security vállalat szóvivője így fogalmaz: „Ügyfeleink ragaszkodnak ahhoz, hogy ne beszéljünk beszerzési projektjeikről”. Az Airbus 2016-ban bejelentette, hogy fiókvállalatot tervez nyitni Nigériában.
Az ENSZ MINUSMA nevű missziója keretében az Airbus egy „Heron 1” felügyeleti drónt szállított le a Maliban állomásozó német fegyveres erőknek. Az algériai határőrség 15 felügyeleti helikoptert kapott az olasz Leonardo-Finmeccanicától. Az Airbus a webhelyén azzal dicsekszik, hogy három nyugat- és észak-afrikai országnak szállított a kifejezetten határőrizeti célokra fejlesztett Spedex radarból.
A Thales francia védelmi ipari óriás holland leányvállalata 34 millió euró értékű radartechnológiával látta el az egyiptomi tengerészetet 2015-ben. Az Aerodata, egy braunschweigi székhelyű repülőgép-technológiai specialista repülőgépeket és helikoptereket lát el radarrendszerekkel világszerte. A máltai légierő három ilyen rendszert is rendelt – és ezeket részben az EU Belső Biztonsági Alapja fizette. Az Aerodata nemrég Afrika iránt is érdeklődni kezdett. 2015-ben a braunschweigi székhelyű vállalat Kenyában és Tanzániában kezdte reklámozni termékeit, amikor az ottani repterek biztonsági technológiával történő felszerelése esedékessé vált.
A világ legnagyobb biztonsági és határtechnológiai szakkiállításán, a párizsi Milipolon, számos afrikai delegáció vett részt 2017 novemberében. Ott voltak Niger legmagasabb rangú tábornokai is. Az afrikai belügyminiszterek és védelmi miniszterek delegációit mindenekelőtt a kiállításon bemutatott legújabb felügyeleti rendszerek érdekelték. Az iparág komoly felívelése tapasztalható.
A francia Thalest képviselő Lionel Le Cleï a legújabb hálózatba kapcsolt határőrizeti technológiákat mutatta be a Milipolon. „Ha meg akarjuk akadályozni a határátlépést, a monitorozás, ellenőrzés, riasztás sokféle módja áll rendelkezésre” – nyilatkozta egy interjúban. „A megoldás olyan, mint egy svájci bicska: kiválaszthatjuk, hogy éppen mire van szükség”. Majd azt is hozzátette, hogy a Thales várja a Frontex rendeléseit.
Mindezeknek – az európai adófizetők pénzéből finanszírozott – programoknak köszönhetően a határtechnológia globális forgalma a 2015-ös 15 milliárd euróról 2022-re 29 milliárd euróra nő a Frost & Sullivan piackutató vállalat előrejelzései szerint. Jelenleg az amerikai és izraeli vállalatok uralják a szektort. Európa vezető védelmi ipari vállalatai igyekeznek felzárkózni – Afrikában.
A cikkre hivatkozik Jean Ziegler hamarosan magyarul is kapható könyve: Leszbosz, Európa szégyene, amelynek megjelenése a Könyvmecénás program keretében támogatható. A könyv, akárcsak a fenti szöveg fordítója Piróth Attila.
