Ungvári a történelmi egyperces műfajának megteremtésével tiltakozik a feledés ellen, s hirdeti, hogy le lehet és le kell porolni a feledéssel borított emlékeket. Áldozatok és árulók, hősök és gazemberek, túlélők és eltemetettek – mind-mind ott vannak a Széchenyi-díjas irodalomtörténész panoptikumában.
Az emlékezés enciklopédiája komorabb történetekkel szórakoztat, mint elődje, A feledés enciklopédiája. Ennek oka nem más, mint hogy a múlthoz vér tapad. A kultúra és a barbárság kéz a kézben jár – s különösen igaz ez az elmúlt évszázadra. Ungvári azt a szövevényt próbálja felkutatni, hogyan és miként esett meg a kultúrának és a barbárságnak ez az összefonódása, vajon hogyan szennyeződhettek be korok a barbárság támadásától. S még ha tudjuk is, hogy mind ez idáig sokszor győzött az „ellenség”, a küzdelem nem hiábavaló! A nemes harc egyik lehetséges formája a tanúságtevés, a küzdelem a múlt árnyaival, a feledéssel… mert a reménység nem múlt idő! A szerző nemes harcot vív: tanúskodik a tegnap hőseiről és árulóiról, s vallja, hogy a feledés a barbárság szövetségese, az emlékezet viszont út a megtisztuláshoz.
IDE KATTINTVA BELEOLVASHATSZ A KÖNYVBE!