Ne hódolj és ne hódíts, ne csatlakozz a hadhoz
„Akik a bunkósbotot fogják, ragaszkodnak a történelmi amnéziához” – írja Noam Chomsky What we say goes című könyvében.[1] Erre sokféle módszer kínálkozik a könyvek betiltásától a fotók retusálásán át a történelem-tananyag szelektív összeválogatásáig; utóbbira jó példa a NAT2020 történelemtanterve, amely egyebek mellett az Árpád-kori győztes harcokra és csatákra kívánja helyezni a hangsúlyt.
De a történelmi amnéziát, a hatalom által kívánatosnak minősített nézőpontot ennél kifinomultabb módszerekkel is érvényre lehet juttatni. Chomsky Egyetértés-gépezet – A tömegmédia gazdaságtana[2] című könyve részletesen elemzi azt a sokféle szűrőt (tulajdonosi kör, hirdetések, hírforrások, lejáratás, az antikommunizmus és a félelemkeltés mint ellenőrző mechanizmusok), amelyek hatékonyan – és a liberális demokráciák piacgazdaságának elfogadott keretei között – kiszűrik azokat a tartalmakat, amelyek az összefonódó gazdasági-politikai hatalom számára nemkívánatosak.
A piacgazdaság szolgáltatta keret megkérdőjelezése életbevágó.
Ha mind a valódi közszolgálatiságot betöltő közmédia, mind a nagytőkétől független média elsorvad, akkor megszűnik a hatalom kontrollja. Ezért elsődleges célpontjai minden autoriter hatalomnak a tévé- és rádiócsatornák, a nyomtatott sajtó, a nagy hírportálok és a könyvkiadók – valamint a közvéleményt befolyásolni képes kulturális intézmények: a színházak, mozik és így tovább. A hatalmat kiszolgáló médián és a hatalomhoz igazodó vallási szervezeteken kívül fontos szerepet kap a társadalmi folyamatok kritizálását kerülő szórakoztatóipar – egyebek között a látványsportok is. Ezek a folyamatok Magyarországon világosan megfigyelhetők.
A hatalommal szemben kritikus és a történelmi amnézia ellen fellépő független médiák nagy ellenszélben páratlanul fontos munkát végeznek. Ezek a demokrácia leépülésének fékjei.
Hogy mennyire lejt a pálya, arra jó példa az amerikai szórakoztatóipar és a hadiipar összefonódása. David Sirota (aki a magyar közönség számára mindenekelőtt a Ne nézz fel! című sci-fi forgatókönyvírójaként lehet ismert) a Top Gun: Maverick című film készítéséről írt cikkében bemutatja, hogyan vonták a fegyveres erők befolyásuk alá a hollywoodi szórakoztatóipart – a liberális demokráciák piacgazdaságának elfogadott keretei között. A Top Gunhoz hasonló, csúcshaditechnológiát felvonultató filmek költségvetésében igen komoly tételt jelentenek a hadsereggel, légierővel, tengerészettel kötött bérleti szerződések és a kiképzések.
Ezeknek az ára azonban töredékére csökken, amennyiben a producer elfogadja, hogy a forgatókönyvet szóról szóra egyezteti a Pentagonnal. Filmek ezrei készültek így.
A tömegkultúra efféle támogatása a hadiipari komplexum számára busásan megtérül: a megfelelő szemléletű hollywoodi filmek nemcsak a fegyveres erők általános elfogadottságát emelik: a filmekkel együtt vetített toborzó reklámok páratlanul hatásosan kihasználják a filmek keltette felfokozott érzelmeket.[3]
Ahogy Chomsky fogalmazott:
a demokráciában a propaganda tölti be azt a szerepet, amit a totalitárius államban a gumibot.
A pálya lejt, de azért sokan vannak, akiket ez nem riaszt el. Oliver Stone rendező – Peter Kuznick és Matt Graham forgatókönyvírókkal – a hatalommal szemben kritikus szemléletű, tizenkét részes dokumentumfilm-sorozatot készített Amerika elhallgatott történelme címen. Az anyag könyv formájában is megjelent – magyar nyelven a Kossuth Kiadónál.[4] Már a bevezető címe megadja az alaphangot: „A birodalom gyökerei: »a háború banditizmus«”.
Stone egyik legfőbb szellemi támogatójának Howard Zinnt tekintette – akinek A People’s History of the United States[5] (Az Egyesült Államok története alulnézetben) című műve gyökeresen új irányt mutatott a történelemoktatásnak, és Noam Chomsky szerint „egy egész nemzedék lelkiismeretét megváltoztatta”. Zinn főművének rajzolt adaptációja, Az amerikai birodalom története alulnézetben, hamarosan magyarul is olvasható.
Teljes cikk a Mérce oldalán: https://merce.hu/2022/11/11/ne-hodolj-es-ne-hodits-ne-csatlakozz-a-hadhoz (2022. november 11.)
