Hír

Krusovszky Dénes: Morten Nordensson haza akar menni (részlet )

Azt kell tudnod – kezdett bele meséjébe Beton Gyuszi, az egykori nehézsúlyú bokszbajnok –, hogy én egy nagyon rossz kölyök voltam. Nem szerettem iskolába járni, már nem is emlékszem, miért. Az biztos, hogy szörnyen ment a tanulás, de ennél is nagyobb baj volt, hogy a szünetekben folyton verekedtem. Pedig nem is én kezdtem, csak hát elterjedt rólam, hogy én vagyok a legerősebb az iskolában, és azután minden fiú engem akart legyőzni.

Egyik nap, amikor nem mertem anyámhoz hazaállítani a legújabb intőmmel, megláttam, hogy valami hirdetést tesznek ki épp a nagycirkusz kapujára. Az állt rajta, hogy állatgondozáshoz és állatszállításhoz keres önként jelentkezőket az igazgatóság „csak saját felelősségre!”. Persze tudtam, hogy egy gyereket nem vennének fel, de hát én már akkor úgy néztem ki, mint egy felnőtt, miért ne próbáljam meg, gondoltam. Eldugtam egy bokor alá az iskolatáskámat, és besétáltam az igazgatóhoz.

Hát az nem semmi egy figura volt! Hatalmas íróasztal mögött ült egy emelvényen, úgyhogy először nem is tűnt föl, hogy milyen alacsony valójában. Csak akkor vettem észre, amikor lekászálódott a székéről, és megkerülte az asztalt, hogy odajöjjön elém. Ki se látszott volna, ha nincs cilinder a fején! Amíg elém nem ért, akadt egy percem körülnézni a szobájában. A falakon bekeretezett régi plakátok lógtak. Egyik színesebb, mint a másik, régi idők régi sztárjaival.

– Mit tudsz? – kérdezte az igazgató, miután végigmért.

– Attól függ, mit kell.

– Ki tudnál gáncsolni egy struccot?

– Azt hiszem, igen.

– Összegöngyölni egy kobrát?

– Azt is, szerintem.

– Felpofozni egy ráját?

– Megpróbálkoznék vele, biztosan.

– Megnevettetni egy bonobót?

– Az meg micsoda?

– Majom.

– Akkor igen.

– Jó, fel vagy véve.

Hát így kerültem a nagycirkuszhoz.

Valló Berta illusztrációja

Krusovszky Dénes: Morten Nordenss...
Vissza

Alapítva 2014