Hír

Howard Zinn: Emma (részletek)

Első felvonás, negyedik jelenet (részlet)

A színpad közepén, reflektorfényben Johann Most áll, zakóban és nyakkendőben, rövidre nyírt hajjal, őszes-fekete szakállal. Arca bal oldalán egy gyermekkori betegség hege. Magas termetű; megjelenése erőt és méltóságot sugároz. Egykor a német Reichstag képviselője volt. Megjárta a börtönt. A forradalmi mozgalom veteránja. Drámai szónok, aki képes visszafogni magát, és akár suttogni is a hatás kedvéért. Az anarchizmusról tart előadást a hallgatóságnak – leckét adva a jelenlévő rendőröknek. A színpad két oldalán egy-egy rendőr áll a félhomályban, kezükben gumibot.

 MOST: Elvtársak! Barátaim! Valamint a New York-i rendőrség tagjai! (Nevetés. Most kezével szemellenzőt formázva végigtekint a közönségen. Ujjával rámutat valakire.) Nahát, csak nem Sullivan felügyelő az ott a negyedik sorban, aki éppen jegyzetel? (Nevetés, taps) Felügyelő úr, ha kérhetem, pontosan jegyezze fel a nevemet: Johann Most. (Két kezét előrenyújtja, tenyérrel felfelé. Arcáról eltűnik a mosoly, és más hangot üt meg.) Barátaim, itt vagyunk hát, egy békés gyűlésen. Nők és gyermekek is vannak a hallgatóságban. (Hangja dühössé válik.) Ám a falak mentén rendőrök sorakoznak, gumibotokkal, pisztolyokkal. Hát ez volna Amerikában a szólásszabadság?

(Moraj a közönség soraiban.)

MOST: A rendőri erők tagjait kérdezem: mit keresnek itt? Talán azt hallották, hogy ez egy anarchista gyűlés? (Nevetés.) Igen, anarchisták vagyunk! (Taps.) Talán azt hallották, hogy a zűrzavarban hiszünk? (Összecsapja a kezét, tanító módjára.) Tévedés! A rendben hiszünk! De nem a mesterséges rendben, amelyet gumibotokkal és pisztolyokkal, bíróságokkal és börtönökkel tartanak fenn, hanem az egyenlőségben és harmóniában együtt élő és együtt dolgozó emberek közötti természetes rendben! Ki mondja, hogy a káoszban, a zűrzavarban hiszünk? A tőkések, a háborús uszítók, a gazdasági káosz kufárjai, a világméretű zűrzavar kitervelői!

(Hangja meglágyul.) Hadd magyarázzam el magának, Sullivan felügyelő, és maguknak, a rendőri erők tagjainak, hogyan lettünk anarchisták! (Szünetet tart, magát kihúzva áll.) Először is megvizsgáltuk saját életünket. És láttuk, hogy olyan szabályok szerint élünk, amelyeket nem mi hoztunk, olyan módon, ahogy nem akarunk élni, a legerősebb emberi vágyainktól elidegenítve. Aztán kinyitottunk a szemünket, és végigtekintettünk a városon. Reggel ötkor munkásokat láttunk, akik kinyitják ablakukat, hogy egy kis friss levegőt szívjanak, mielőtt a gyárba indulnának. Télen idős férfiak és nők tetemeit láttuk, akik megfagytak, mert nem volt mivel fűteniük. Nyáron újszülötteket láttunk, akik a bérkaszárnyákban kolerában haldokoltak.

(Teljes csönd. Erősebben, gyorsabban kezd beszélni.) És mást is láttunk. Láttuk, hogy a város hétszáz épülete egyetlen családé, az Astoroké, akiknek vagyona százmillió dollár. Láttuk, hogy Jay Gouldnak az Ötödik sugárúton villája, a Hudson folyó mellett kétszáz hektár földje van, Rockefeller pedig megszerezte a nemzet olaját. Igen, láttuk, hogy a gazdagok a munkások nemzedékei által megtermelt javakból élnek. Láttuk, hogy a Waldorf Astoriában fogadást tartottak egy kutya tiszteletére. Igen, egy kutya tiszteletére! Amit ékszerekkel díszítettek, miközben a Cherry Streeten az anyák nem tudtak tejet adni a gyerekeiknek!

(Hangja elcsuklik a dühtől. Megvárja, amíg lecsillapodik, majd halkabban folytatja.) Azt is láttuk, hogy ugyanazok választják ki az elnököket és a kongresszusi képviselőket, akiknek gyárai vannak Amerika-szerte. Ők nevezik ki a bírákat, ők kenik fel a papokat, ők vásárolják fel az újságokat, ők dotálják az egyetemeket!

(A rendőrök ütemesen a tenyerüket kezdik paskolni a gumibotjukkal. Most megemeli a hangját.)

MOST: Évente harmincötezer munkás hal meg az ő bányáikban, az ő üzemeikben! Nemzedékről nemzedékre a munkások fiait mészárolják le az ő háborúikban! És még ők vádolnak minket erőszakkal! (Szünetet tart, majd nagyon határozottan folytatja.) Tegyük nagyon világossá az álláspontunkat. Erőszak az ártatlan emberekkel szemben? Soha! Erőszak az elnyomóval szemben? Mindig! (Taps.) Úgy van, jegyezze csak fel, Sullivan felügyelő! Bizonyára hallunk még maguk felől! (Nevetés.) De mi is feljegyezzük magunknak a dolgokat. És egy nap, egy nap, maguk is hallanak majd felőlünk!

(Most meghajol, elhagyja a színpadot. Nagy taps, dobogás, majd az „Internacionálét” éneklik németül. A rendőrök továbbra is a tenyerüket paskolják gumibotjukkal.)

Teljes cikk a Tett oldalán: https://tett.merce.hu/2022/11/04/howard-zinn-emma-reszletek (2022. november 4.)

   
Howard Zinn: Emma (részletek)
Vissza

Alapítva 2014