Hír

„Gyakran tapasztaljuk, hogy milyen könnyen talál híveket magának a gyűlölet.” – Landy Annamáriával, az Amnesty International Magyarország emberi jogi képzési koordinátorával beszélgettünk

Az Amnesty International Magyarország missziója a hazai emberi jogi problémák, igazságtalanságok elleni felszólalás és fellépés, a magyarországi emberi jogi helyzet javítása. Franck Pavloff Barna hajnal című novellája egy diktatúra kiépülését mutatja be az egyén szintjén, azt, ahogyan a megalkuvásokkal mi magunk is hozzájárulunk a totalitárius rendszer megszilárdításához. Pavloff novellája az elmúlt 20 évben világszerte ismertté vált, eddig 25 nyelvre fordították le, francia iskolákban a tanterv részét képezi. Magyarországon a Csimota Kiadó Papírszínház-adaptációként tervezi idén kiadni a Könyvmecénás programján keresztül. Céljuk, hogy az Amnesty International-lel együttműködve minél több iskolába eljuttassák. A novelláról, valamint a Papírszínház műfajának sajátosságairól és használhatóságáról Landy Annamáriával, az Amnesty International emberi jogi képzési koordinátorával beszélgettünk.

Landy Annamária

Ismerted a novellát korábbról? Hogyan hatott rád az első olvasás után?

Nem, bevallom most találkoztam vele először, de már első olvasásra megfogott. Néhány éve intenzíven foglalkoztat a kérdés, hogy (felnőttként, tanárként, civilként stb.) milyen felelősségünk van a körülöttünk lévő világ alakulásában. Megalkuszunk, csendben dohogunk, amikor valami olyan történik, amit nem látunk helyesnek, vagy hallatjuk a hangunkat és ha kell, teszünk is a dolgok jobbra fordulása érdekében?
A Barna hajnal mesélőjének gondolatmeneteiben könnyen ráismerünk a kis megalkuvásokra, amikor az ember magának is megmagyarázza, miért áll be a sorba ahelyett, hogy ellenszegülne az elnyomásnak. Amíg személy szerint nem érintik a változások, hajlandó hallgatni, megpróbál megfelelni akkor is, amikor a saját macskája válik áldozattá, de aztán persze rá is elkerülhetetlenül sor kerül, és mellette sem áll ki senki.

Hány éves kortól érdemes gyerekekkel a Barna hajnalról beszélgetni?

A világban zajló eseményekről a koruknak megfelelő módon minden gyerekkel érdemes, sőt kell is beszélgetni. A legkisebbeket is folyamatosan érik benyomások, hallanak dolgokat, amiket jó, ha a felnőttek segítenek feldolgozni, megérteni. Épp a minap olvastam egy cikket arról, hogy kell-e a gyerekekkel a politikáról beszélgetni, hiszen tagadhatatlan, hogy rengeteg politikával kapcsolatos inger éri őket nap mint nap. Teljesen egyetértettem a szerzővel abban, hogy a szülőknek reagálniuk kell a gyerekekben felmerülő kérdésekre, persze az életkoruknak megfelelő módon. Természetesen nem pártokról és politikusokról, hanem ügyekről és értékekről kell beszélgetni velük.
A Barna hajnal kiválóan alkalmas arra, hogy iskolai keretek között is felvezesse az elnyomó rendszerek témáját, de összetettsége miatt elsősorban a nagy általános iskolások, illetve a középiskolások számára ajánlanám.

Miért lehet fontos a Barna hajnal a most felnövő generáció számára?

A most felnövő generáció szerencsére csak a történelemórákon hall a 20. századi totalitárius diktatúrákról. Nekik már csak történelem, ami a nagyszüleik, dédszüleik generációja számára a mindennapok valósága volt. Jó, ha ezek az események tovább élnek a szájról szájra terjedő családi történetekben és szépirodalmi műveken keresztül is eljutnak sokakhoz. A történetek továbbadásával talán tenni tudunk, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt szörnyűségei, bár ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy az ember nagyon nehezen tanul az elődei hibáiból.

Célunk a Barna hajnal iskolákba történő eljuttatása, szerinted hogyan lehet használni Papírszínház-meseként, hogyan tudnál elképzelni egy e köré épülő Amnesty-s foglalkozást? (Mint pl. az Ellenség-óra esetében)

Bár régóta együttműködünk a Csimota Kiadóval, a Papírszínházzal egyelőre még csak csak „olvasóként” van tapasztalatom. Úgy látom, hogy a műfaj alkalmas arra, hogy újszerű, ugyanakkor mégis klasszikus formában hozzon közel irodalmi műveket a gyerekekhez. A történet azután többféle formában feldolgozható, az Amnesty International Magyarország oktatással foglalkozó munkatársaként elsősorban a történet emberi jogi vonatkozásainak feldolgozását tudom elképzelni: szólásszabadság, sajtószabadság, önkényes fogvatartás, kínzás, visszamenőlegesen meghozott törvények stb., és aztán ezeken keresztül persze szóba kell, hogy kerüljön az egyéni felelősség kérdése.
Nagyon érdekel, hogy a mai tizenévesek mit gondolnak a novella szereplőinek tetteiről, hogy ők, akik javarészt a 21. században nevelkedtek vajon mennyire ítélik el Charlie-t és barátját.

Mennyire aktuális Pavloff novellája napjainkban?

Nagyon aktuálisnak érzem. Állandóan hallunk híreket aggasztó folyamatokról, például a populizmus európai és világszintű térnyeréséről, szinte minden kontinensen tudunk példát mondani diktatórikusan működő államokra, és hazánkban is gyakran tapasztaljuk, hogy milyen könnyen talál híveket magának a gyűlölet.
Tavalyig tanárként is volt alkalmam megtapasztalni, hogy mennyire képes működni az öncenzúra a mai Magyarországon, például a tanársztrájkkal kapcsolatban. Tavaly óta dolgozom az Amnestynél és a civiltörvény kapcsán egyre valószínűbb, hogy hamarosan rásütik a homlokunkra a „külföldről támogatott”, azaz „külföldi érdekeket képviselő” bélyeget. Így személy szerint is egyre aktuálisabbnak érzem a történetet.
A Barna hajnal a totalitárius diktatúra kiépülésének állomásait mutatja be, azt, hogy hogyan kötünk egyre több kompromisszumot a saját lelki békénk érdekében, hogy ne lógjunk ki a sorból.

Szerinted mit tehetünk függetlenségünk megőrzéséért, ha közben félünk a megtorlástól?

Senkinek nem szabadna olyan körülmények között élnie, hogy választania kelljen a saját, vagy szerettei biztonsága és a szabadság között. Amikor a 21. században azt tapasztaljuk, egyre többeknek kell ilyen helyzetben választaniuk a világban, akkor felelős állampolgárként mindannyiunknak tenni kell azért, hogy ez megváltozzon. Hiszek benne, hogy például az oktatás és a művészetek révén dolgozhatunk ezek ellen a folyamatok ellen.

Miért tartottátok fontosnak, hogy az Amnesty International felkarolja Pavloff novellájának hazai, Papírszínház adaptációjának kiadását?

Régóta működünk együtt a Csimota Kiadóval, több kiadványukat is ismerem, és azt tapasztalom, hogy gyerekeknek és fiataloknak szóló kiadványaikban nagyon fontos témákat dolgoznak fel, mindig nagyon igényes formában. Úgy gondoljuk, hogy segítenünk kell azt a fontos tevékenységet, amelyet a hazai könyvpiacon végeznek.

Gyovai Katalin

„Gyakran tapasztaljuk, hogy mily...
Vissza

Alapítva 2014