Hír

Grela Alexandra: A Barna hajnal nem hagy lélegzetet az olvasónak (KönyvesBlog)

A Csimota Kiadó idén egy igazán különleges Papírszínház-mese kiadását tervezi a Könyvmecénás programján keresztül. A Könyvmecénás értékteremtő könyvek megjelenését segíti elő, ahol a támogató előre megveszi a saját példányát, valamint a neve – mintegy a támogatás lenyomataként – bekerül a kiadványba is. A következő támogatásra váró mű Franck Pavloff Barna hajnal című novellája, amely egy diktatúra kialakulásának fázisait mutatja be. A novellát 24 nyelvre fordították le, Franciaországban a tanterv része, világszerte ismert és elismert műként tartják számon. Hazánkban először jelenik meg Papírszínház-meseként Piróth Attila és Marie-Laure Piroth fordításában, Grela Alexandra illusztrációival. A Barna hajnal illusztrátora megosztotta velünk a novellával kapcsolatos gondolatait, mesélt nekünk az alkotással járó kihívásokról, arról, hogyan kezdte el feldolgozni a szöveget, végül pedig beavatott minket az alkotás folyamataiba is.

Mit gondoltál magáról a novelláról az első olvasás után?

Be kell vallanom, hogy zavarba hozott első olvasásra. Persze nem is egy olyan szövegről beszélünk, amely kokettálna vagy finomkodna. Olyan írás, amelyben nem találunk cukormázat. Talán az áll legközelebb a valósághoz, ha úgy fogalmazok, hogy meglepett. Sokáig nem is tudtam, hogy milyen oldalról fogjam meg. A Barna hajnal nem hagy lélegzetet az olvasónak. Kifigurázza a megszokásainkat, az elvárásainkat. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy tudatos provokáció.

Hogyan láttál neki az alkotásnak?

Az első ötlet, amit ebben a formában el is küldtem Csányi Dórának (a Csimota főszerkesztője – a szerk.) egy teljesen monokromatikus anyag volt, egy kissé mintha kimerevített és ennek eredményeképpen nagyon „halk”, összességében nyomasztó világ. Ez a megoldás tetszett is, meg nem is. Minél többet töprengtem rajta, annál inkább meg voltam győződve arról, hogy a Barna hajnal csak nagy kontrasztokkal oldható meg. Egy olyan világot akartam ezután összerakni, kissé a Pleasantville mintájára, ami olyan vidámszerű, sőt, kissé bugyuta. Ugyanis a szöveg magában hordja a horizont mögött leselkedő vihar hangulatát. Olyan, mint egy ártatlannak tűnő kutya, ami éppen arra készül, hogy a lábadba harapjon.


Mit szóltál ahhoz, hogy papírszínházas formában jelenik meg nálunk a novella, és téged kértek fel az illusztrációk elkészítésére?

Nagyon örülök, hogy ez a novella ilyen formában jelenik meg Magyarországon. Úgy gondolom, hogy a gyerekek, fiatalok nevelésének fontos része, hogy megmutassuk, a minket körülvevő valóság milyen fenyegetéseket rejt magában. Időnként az az érzésem, hogy a gyerekeinket egyre inkább egy látszólag esztétikus misunggal vesszük körbe, ahol a víz maximum a térdükig ér és nagyjából szobahőmérsékletű. Én olyan könyveken nőttem fel, amiket ma már valószínűleg senki sem olvasna fel egy óvodásnak vagy kisiskolásnak. Pedig így felnőttként visszatekintve mondhatom, hogy nagyon bölcs olvasmányok voltak, annak ellenére, hogy nem voltak minden ízükben kellemesek és nem végződtek happy enddel. A főszereplők nem mindig úszták meg a tragikus helyzeteket, és nem nyugtattak meg minden olvasót a könyv végére, hogy további teendője nincs, csak esetleg az, hogy újabb szórakozási lehetőség után nézzen. Ezért is örültem, hogy felkérést kaptam a Barna hajnal illusztrálására.

Tovább a teljes interjúra: Grela Alexandra: A Barna hajnal nem hagy lélegzetet az olvasónak

Grela Alexandra: A Barna hajnal n...
Vissza

Alapítva 2014