Alternatívák a műalkotások finanszírozására (Kocsis Katica Prae.hu)

PRAE.HU Először szeretném, ha beszélnénk arról, te milyennek látod az állami támogatások jelenlegi rendszerét, illetve, hogy miért törnek előre a nem állami finanszírozási formák? Az NKA Könyvkiadás Kollégiuma az utóbbi években jó és izgalmas könyveket támogatott, tehát az állami könyvkiadási program jelenleg jó, viszont nagy hátránya, hogy kizárólagos: ha ma egy írószervezet - például a FISZ vagy a JAK - fiatal szerzők könyveit szeretné kiadni, akkor nagyon nehéz az NKA-n kívül más lehetőséget találnia, ami segítené ebben. A civil szervezeteknek például nincsen akkora tőkéjük, hogy saját pénzeket tehessenek bele a könyvkiadásba. Ezzel persze alapvetően nem lenne probléma, hiszen Európában jellemzően az állam a kulturális mecénás. Baj csak abból van, hogy nincsenek alternatívák, például, mint a sportban, ahová a vállalatok pénzeit jól be tudták építeni. Ez a kultúrának nem sikerült, pedig jó lenne, ha a cégek a társadalmi szerepvállalás keretein belül úgy gondolnák, hogy bizonyos összeggel segítik a könyvkiadást vagy a kultúrát. Úgy gondolom, hogy kis befektetéssel nagyon sok jó dolgot el lehet indítani, például egy kezdő író könyvét viszonylag kis összegből is meg lehet jelentetni. PRAE.HU Mekkora esélyük van az alulról építkező finanszírozási formáknak? Itt inkább az érdekes kérdés, hogy az állam mint kulturális mecénás a könyvkiadásra fordítható pénzösszeget tudná-e esetleg hatékonyabban csoportosítani: a nagyobb kiadókat, akik kevésbé szorulnak rá erre, kisebb mértékben támogatni, a kisebbeket pedig jobban. Ezek persze nehéz dolgok. Azt látom, hogy Magyarországon egy civil szervezet komoly tőke hiányában nem képes kiadni egy könyvet pusztán azért, mert az fontos témát dolgoz fel. PRAE.HU Persze azért vannak jó kezdeményezések, például jó néhány kulturális alkotás jött létre a crowdfunding azaz a közösségi finanszírozás segítségével, elég ha csak megemlítjük Szimler Bálint és Rév Marcell közös projektjét, a Balaton Methodot, amire az Indiegogon 10.000 eurót gyűjtöttek össze. Szerinted mennyire működőképes vagy életképes ez a fajta finanszírozási forma? Ebben az esetben a közönség kvázi egy olyan döntési helyzetben van, amit nem ő határozott meg, tehát nem az történt, hogy sok projekt versengett egymással, hanem, hogy előre eldöntötték, hogy mi legyen az adott mű, jelen esetben a film. Ugyanakkor nagyon szimpatikus, hogy sok ember összeállt, mindenki berakott egy kicsit a közösbe, hogy létrejöhessen egy izgalmas dolog. Amikor a Könyvmecénáson kezdtünk el gondolkodni, akkor végigvettük ezt a lehetőséget is, de hamar kiderült számunkra, hogy a könyveknél ezzel nem tudnánk hozni az elvárt minőséget. Nem lehet összehasonlítani ezt a két finanszírozási módot, más célok vezérlik mindkettőt. A Könyvmecénással az volt a célunk, hogy az emberek kicsit közelebb kerüljenek a könyvekhez, ami lehet misszió is, hiszen úgy látjuk, hogy a régi könyves kultúra személyessége egyre inkább eltűnőben van, amit ezzel a projekttel vissza lehetne hozni. Úgy láttuk, hogy az utóbbi években a könyv értéke és megbecsültsége mintha csökkent volna, ez a kezdeményezés pedig épp ezt hozná vissza.